A lázas állapot megítélése

Szakmai cikkek

Az emberiséget évszázadok óta foglalkoztatja a szervezetben fellépő gyulladásos folyamatokhoz kapcsolódó panaszok csökkentése. A gyulladás klasszikus négyes tünete – rubor, calor, dolor, tumor – már Celsus által leírásra került. Ehhez Galenus hozzátette a functio laesa fogalmát. A felső légúti megbetegedések által okozott panaszok kapcsán jelentkező fájdalom és láz erőteljesen befolyásolják a beteg állapotát. A fertőző betegségek az emberiséget régóta kísérik. Az elmúlt évszázadokban a láz megítélése során eltérő volt. Az ókori görögök például kedvező jelnek tartották. A lázcsillapítók felfedezését követően a láz megítélése is változott, a láznak az emberi szervezet szempontjából védő hatását megkérdőjelezték. Az elmúlt évtizedek kutatásai világítottak rá, hogy az esetek többségében a láz segít a szervezet egyensúlyának helyreállításában.

Napjainkban tudományos megközelítésből akkor beszélhetünk lázról, ha a testhőmérséklet meghaladja a 38°C-ot. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a láz a szervezet adaptív és kontrollált válaszreakciója, nem azonos a szabályozási mechanizmusok hibájából eredő hipertermiával. Kimutatták, hogy lázas állapot esetén a maghőmérséklet nem emelkedik 41–42°C fölé. Tudományos állatkísérletek eredményei alapján enyhe és közepesen súlyos infekciókban a láznak inkább protektív szerepe van. Még mindig nem tudjuk, hogy egyes betegekben (pl. szepszis) ugyanazok a védekező mechanizmusok miért válnak destruktív jellegűekké – hozzájárulva bizonyos esetekben a letális kimenetelhez. A teljes cikk a Gyógyszerészek Lapjában olvasható.

 

error: Védett tartalom!